Idézet

Kezemben kard,
Szívemben tűz,
Ember bízz, és küzdve küzdj!

Lisztérzékenység

Miután kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok, az első vásárlások döbbentettek rá, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint képzeltem. Sokkal több odafigyelést és energiát igényel, mint ahogy gondoltam. Először is a legtöbb fűszer, édesség, chips, sőt néha még a vákuum csomagolt termékek nagyrésze is tartalmazhat glutént, vagy olyan ütemben készülnek, ahol glutént tartalmazó összetevőket is felhasználnak. A legtöbb fűszer tiltólistás, én csak két fajtáról tudok, ami lisztérzékenyek számára is felhasználható. Magyarországon a legtöbb chips, csoki, bármilyen nasi, ami nem kifejezetten nekünk készült tilos. Hiába nem tartalmaz összetevők szerint olyan gabonákat, amik számunkra nem jók, a gyárban ahol készülnek számos olyan termékkel dolgoznak, amik nem fogyaszthatók ebben a "diétában".

Az első vásárláskor döbbentem erre rá, és persze az első hónapokban.

Azomban nem csak a bevásárlás okozott fejtörést. Nőként először a páromnak akartam megcsinálni az ebédet, majd a sajátomat. Rántott húst készítettem, egy olajban akartam megsütni elsőnek a páromét, búzalizttel, hagyományos zsemlemorzsával, majd a sajátomat gluténmentesen. Ennek kárán tanultam meg, hogy nem önzőség, ha előbb a sajátom készítem, majd a többit, ha nem akarok kínszenvedések közepette a mellékhelyiségben kikötni.

 

Ahonnan rendkívül látszik, hogy ez nem csak egy divat a diagnosztizált vagy épp tapasztalatból megállapított "betegek" esetén, vagy egyéb okokból nem hivatalosan megállapított lisztérzékenyek körében, mint nálam, hogy egy falat is képes felborítani mindent. Természetesen a diéta kezdetén kívántam a zsemlét, így loptam egy falatot a pároméból, ám akkor megtanultam, hogy szándékosan soha többet nem eszem búzát, árpát, rozst, vagy jelöletlen zabot, vagy ezekből készült termékeket.

Persze nem elkerülhető a legelején a figyelmetlenség, vagy a mellényúlás, de egy idő után átáll az ember agya és autómatikusan tudja, mit szabad és mit nem.

Várandósság

Szerencsésnek mondhatom magam, aránylag egész jó volt a várandósságom.

Bár a terhesség majd feléig reggeli, vagy inkább egész napos rosszullètek gyötörtek, hányással kísérve. Miután elmúlt ez a korszak minden szuper volt, imádtam a hasam, imádtam ahogy növekszik, imádtam az ultrahang vizsgálatokat. Éjszakánként tudtam aludni, nappal bár nehezebben, de mindent el tudtam végezni.

A legrosszabb a lakásvásárlással járó kavalkád és stressz volt.

A terhesség vége nyugalmas, várakozással teli időszak volt. Bár egyre nehezedtek a napok, mégis imàdtam a nagy hasam.

Hogy ne csak a pozitív oldalát írjam, az utolsó hónap legalább tíznek tűnt, megjelentek a jósló fájások, a derekam eléggé fájt, ólom volt a lábam és minden kétszer annyi ideig tartott, nem beszélve arról, hogy állandóan pisilnem kellett.

Beszélni kell az állandó várakozásról, az ismeretlentől való félelemről is. Hiszen első babásként semmiről sem volt fogalmam. Nem tudtam mire számítsak, hogy indul be a szülés, honnan fogom tudni, hogy itt az idő? Milyen lesz a szülés? Milyen lesz a kórházban? Hogy fogok mindennel boldogulni? Szoptatás, pelenkacsere, én mit fogok tudni enni, és még vagy ezer kérdés lebegett a szemem előtt.

Visszagondolva remek időszaka volt az életemnek, remélem, hogy átélhetem ezt mégegyszer. Viszont már most leírom, emlékeztetve magam, hogy nem volt azért zökkenőmentes! :D

Érzések

Szörnyű érzések:

Úgy felnőni, hogy örök önértékelési zavaraid vannak/lesznek, bárki mond bármit, még ha a férjed is az, sosem fogod tudni elfogadni magad...

Egy olyan családhoz tartozni, ahol a pénz a mindenható, és a szeretet csak utólagos...

Ahol anyád annyira munkamániás, hogy mikor agyvérzése volt, akkor is teregetni akart...

Amikor valami olyat teszel, ami a család szerint nem jó, és utána hülyének titulálnak...

Amikor hirtelen, pár másodperc alatt, felkészületlenül feleséggé, háziasszonnyá, anyává kell válnod, holott még nőnek sem érzed magad...

Úgy teherbe esni, hogy közben a nővéreidnek évek óta nem jön össze, és te csak majdnem véletlen lettél várandós...

Amikor gyereked van, és az apád nem annak örül, hogy van unokája, hanem állandóan azt hajtogatja, hogy bár lenne a testvéreidnek...

Amikor egyedül vagy a pároddal egy pár napos/hetes kisbabával és sírva hívod az anyád, hogy jöjjön segíteni, mert órák óta sír a gyereked, és sehogy sem tudod megnyugtatni, és közli, hogy nem jön, oldjátok meg....

Amikor kéri az anyád, hogy hívd minden nap, majd a második nap közli, hogy nem kell minden nap hívni, és azóta is csak heti egyszer beszéltek....

Amikor beszélsz az anyáddal és másfél perc után leráz....

Amikor meg szeretnél felelni mindenkinek, de magaddal is szeretnél törődni, s közben bűntudatod van....

Nem vagyok kész...

Nem vagyok kész anya lenni. 
Nem vagyok kész feleség lenni.
Nem vagyok kész háziasszony lenni.
Nem vagyok kész nő lenni....

Semmire sem vagyok kész. Egyszerűen nem, s mégis mindnek kell lennem.
Sokszor érzem úgy, hogy nem éltem még eleget, sosem voltam részeg, sosem éltem tudatmódosító szerekkel sem. Egy férfi volt csupán az életemben. Tapasztalatlan, tudatlan vagyok, aki semmire sem készült fel, s közben mindig erre vágyott.

Egy csodás emberre, társra, egy lakásra, otthonra, egy gyermekre. És mikor ez mind adott, most érzem úgy, hogy nem készültem fel rá eléggé.
Fiatal, tudatlan nyomorék vagyok. 
Szeretethiányos, szeretni sosem tanítottak meg, önmagát gyűlölő.

Rossz anya.
Rossz feleség.
Rossz háziasszony.
"Rossz nő".

Anya leszek!

2016. június vége, júilus eleje

A 2016-os év 28. hetén pont hétvégére voltam beosztva, azaz már júliusra. Viszont azon a héten, mivel otthon voltam, így pihenéssel, lustálkodással töltöttem az időt. Enni is épphogy, és csak amit megkívántam. Így lett kaszinótojás a menü. :)

A tojások elfogyasztása után viszont eléggé rosszul lettem, oly annyira, hogy a mellékhelységben találtam magam hirtelen. Ekkor a tojás volt a bűnös, gondoltam én.
Hozzátartozik a gondolatmenetemhez, hogy a nővéremnek akor derült ki, hogy tojásallergiája van, mamámnak meg már régóta. Így első gondolat, hogy romlott volt a tojás, bár azt csak észrevettem volna, így a második, hogy allergia lépett fel nálam is.
Egyből hívtam nővérem, hogy kérjen időpontot allergiatesztre, hogy kiderüljön, hogy mi áll a háttérben.

Viszont, avval, hogy nem ettem tojást nem múlt el a rosszullét. Sőt még a vizet sem tudta benttartani a gyomrom a szombati munka utáni buszozás során. Elém jött párom, mivel rosszul voltam. Felmerült bennünk így pár nap után, hogy mi van, ha nem a tojás, így egymást meggyőzve vettünk terhességi tesztet, hiszen hamarabb van eredménye, mint egy allergiatesztnek.

Hazaérve pihenés után párom elment a közeli boltba, az akkor még gyomorbajnak hitt rosszullét miatt kamillateáért. Viszont mivel addig nem csináltam meg a tesztet, leginkább az eredménytől való félelem miatt, így amikor egyedül maradtam vettem a bátorságot, és megcsináltam. 
A teszten két csíknak kell megjelennie, ha pozitív. Először a belső, majd a külső is megjenik, a tervek szerint, ám nekem már egyből a külső, a pozitívat jelző csík jelent meg, majd miután átnedvesedett a teszt, a belső is. Így elég egyértelmű volt, hogy pozitív, és ANYA LESZEK, CSALÁD LESZÜNK.