Idézet

Kezemben kard,
Szívemben tűz,
Ember bízz, és küzdve küzdj!

Tippek kórházba 1.

A legtöbb esetben az első babát váró anyukák nagy lázban égnek, hogy mi is kell a kórházba saját magának, és persze a születendő csöppségnek.

Nehéz eldönteni, hogy mi fontos, mi az ami már sok. Természetesen vannak listák, a védőnő is ad, hogy mit kell beszerezni elsősorban​ és mi kell a kórházi napokra.

 

1. Kérdezz utána, hogy adnak-e ruhát a kisbabádnak. Ha azt a választ kapod, hogy igen, akkor elég, ha csak a hazahozós ruhát cipeld magaddal, vagy viteted be később. Vannak olyan kórházak, ahol csak a kórházi ruhákat részesítik előnyben, van viszont ahol a saját rucikat. Ezt minden esetben érdemes megkérdezni, hogy a megfelelő mennyiségű ruhát vigyük magunkkal.

 

2. Milyen ruhákat vigyünk a babának?

Ha a kórházban nem kapunk, vagy jobban örülnek a saját ruháknak, akkor mindenképpen vigyünk 4-5 szett ruhát: body, rugdalózó.

Érdemes baba kesztyűt is vinni, így biztos nem karmolja össze magát. Hidegebb időben jól jöhet egy kis sapka is.

 

3. Mi kellhet a babának?

Érdemes textil pelenkát vinni, büfiztetéshez nagyon jól jön.

Szintén meg kell kérdezni a pelenkát, hogy adnak-e vagy sem, így erre is fel tudunk készülni. Ha adnak is, érdemes 2-3 darabot eltenni, hogy ha éjszaka nem találunk nővért és S.O.S. kell akkor is legyen nálunk.

Nedves popsitörlő is jól jöhet, bár valószínűleg jobban preferálják, ha lemosdatod pelenkacserekor, de azért egy kisebb csomag jól jöhet.

Pléd. Szintén egyén kérdése, hogy elég neked a kórházi pólya vagy szeretnél-e inkább sajátot.

 

4. Popsikenőcsöt, köldökálpoláshoz szükséges szereket biztosítja a kórház, felesleges magunkkal cipelni.

 

5. Ha rugdalózót viszel, akkor felesleges kis zoknit vinned, de ha olyan nadrágot viszel, aminek nincs lábfeje, akkor mindenképpen vigyél zoknit is hozzá.

 

Szoptatás

Miután megszületik egy pici baba, fürdetés, súly és hosszmérés után beviszik az anyukához és mellre is rakják.

Egy átlagos esetben simán megy minden, van tej, és tud szopizni a baba.

Viszont van egy téma, amiről senki sem beszél. Mi van olyankor, amikor a kismamának, anyukának nem alkalmas a mellbimbója a szoptatásra. Azaz vagy lapos, vagy befelé forduló, vagy szimplán kicsi vagy nagy.

Én a lapos és befelé forduló mellbimbóval küzdők táborát erősítem. Ez megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi azt, hogy tápláld a gyermeked.

Borzasztó érzés, mikor elvileg arra lettél teremtve, hogy nőként anya legyél, majd saját melledből tápláld, de nem tudod. Az én gyermekem mivel nem voltunk kompatibilisek egymással, nagyon sokat fogyott, annyit, hogy a kórházból is csak azért tudtunk időben hazajönni, mert kértem tápszert.

Itthon viszont még rosszabb lett. Még annyira sem akart enni. Lesújtó és nyomasztó, ha nem tudod etetni és csak sír és sír...

Szüléstörténet #2

Kórház

A kórházba érve egyből felvettek, hívták az ügyeletes orvost, aki megvizsgált, majd meglepődve közölte, hogy már nincs méhszájam se.
Azonnal hívta az orvosom, hogy siessen, mert már méhszáj sincs. 
Engem közben átkísértek a szülőszobába. Férjem fejött az osztályra, de mivel nem szülni készültünk, így mindent lenthagyott a kocsiban, így gyorsan futott a táskákért, sietett, hogy bent tudjon lenni. Míg engem is elkezdtek előkészíteni, őt is felkészítették, steril ruhát kapott, hogy bent tudjon lenni. 
A pakoló jegy szerint este 19:57-kor értünk be, az osztályra 20:01-kor vettek fel.

A szülőszobában nagyban zajlottak az előkészületek, én már az ágyon, férjem mellettem. 
Azt pontosan nem tudom, hogy mikor ért be az orvosom, de elég hamar lehetett. Ő is előkészült, s közben nekem már lassan tolófájásaim voltak.
Mondták is, hogy ha úgy érzem, hogy nyomnom kell, akkor nyomjak nyugodtan.
Fertőtlenítés után nem sokkal jött a burokrepesztés, melyből csak azt éreztem, hogy folyik ki valamennyi magzatvíz. Ezután még erősebbek lettek a fájások, és egyre jobban úgy éreztem, hogy nyomni kell. A burokrepesztés 20:40-kor volt.
Egy fájás alatt háromszor kellett nyomni, kis szünetekkel közte. 
Valamikor a fájások alatt gátmetszés is volt, bár én ebből semmit sem érzékeltem, utólag tudtam meg, hogy vágni is kellett. 
A szülés alatt nagyon sok biztatást kaptam a nővérektől, a szülésnőtől, az orvostól, de a legtöbbet férjem jelentette, aki végig mellettem volt, és simogatott, biztatott. 
Végig segítőkészek voltak, beszéltek, és beszámoltak a fontosabb állomásoknál. Így mikor már kint volt a fejecskéjének a teteje, akkor szóltak, hogy már látják, és ha akarná meg tudná simogatni a haját - mint később megtudtam, ezt meg is tette. :D Valamint az a mondat is elhangzott, hogy innestől kezdve rajtam múlik, hogy mikor szülünk meg. Erre felbuzdulva, akkor is nyomni akartam, mikor nem volt fájás, és annyira nyomtam volna fájás alatt is, hogy csak fejbe nyomtam, a hasamba nem, így egy picit a szemem is bevérzett.
A folyamat közben valamikor, ott szinte összefolytak a dolgok, szóltak, hogy a doktor az alkarjával rám fog támaszkodni, így könnyítve és gyorsítva a szülést. A várandósság alatt láttam már ilyet, így tudtam mi lesz, bár reméltem, hogy ilyen nem lesz soha, elég ijesztően nézett ki, de akkor nem zavart, sőt, észre sem vettem. Valószínűleg akkora fájdalmaim voltak, hogy észre sem vettem, hogy megnyomta a hasam.
Pár fájás alatt vége is volt az egésznek, a legfurább viszont az utolsó volt, mikor kibújt a kislányunk, leírhatatlan érzés volt, hogy egy "pici" lyukon, egy "ekkora" baba kifért, és maga az érzés nagyon fura, és szokatlan, elképzelhetetlen és leírhatatlan. 
Majd hallani a sírását, látni a csöpp testét, felemelő és boldogságtól mámorító volt. :)

Rendkívül gyors és sima szülés volt, a kórházban megemlítették, hogy bárcsak mindenki így jönne be, és ilyen gyorsan szülne, mint én. Ezt csodálatos volt hallani, hiszen akkor minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, viszont így visszagondolva a burokrepesztés után 24 perc alatt megszületett a szerelmünk gyümölcse.

Így 2017. február 20-án este 21:04 perckor megszületett Zoé, a mi kis szeretetcsomagunk természetes úton, gátmetszéssel, 3450 grammal és 53 centivel.

Szüléstörténet #1

2017. február 19-20.

A terhesség végén már szinte minden nap szenvedés, nehéz a pocak, vizesek a lábak, jósló fájásokkal tarkított mindennapok. Az a séta, amit régen negyed óra alatt letudtál, most kétszer, háromszor olyan hosszú, és sokkal fárasztóbb is.

Már a 40. hetet tapostam, így naponta kellett járni a kórházba is, ami szintén megterhelő, nem is szerettem volna idáig kihúzni, hiába próbáltam lebeszélni a kisasszonnyal, őt nem nagyon érdekelte a dolog. :)

A 40. hetet február 18-án töltöttem, és 20-án este foghattam végre a kezemben a kislányunkat.
19-én este feszült voltam, szokatlan érzés volt. Nem tudtam megmaradni a fenekemen, így feküdni, pihenni sem tudtam, nekiálltam hát panírozni, készíteni elő a husikat, majd fagyasztani, így ha kisbabával nem lesz időm panírozni, csak sütni kelljen, és enni. Miután végeztem a konyhában, lefeküdtem, de a feszültség maradt. Nehezen elaludtam, de az állandó éjszakai pisilés nem maradhatott el, így éjfél előtt menni is kellett. 
Visszafeküdtem aludni, ám ekkor egy erős menstruációs görcs szerű fájdalom hasított belém. Kíváncsi természetem lévén ébrenmaradtam, hogy lesz-e folytatás. Hát volt. Szépen beallt a fájás rendszeres 8 percesekké, a tusolás sem enyhítette a fajdalmakat. Reggelre viszont nagyon fáradt lettem, így elszunnyadtam, ami miatt rendszertelenné váltak a fájások, ám erősségük maradt.

Reggel kórház, NST és CTG vizsgálat következett. A gép szerint a fájásom csak egy kisebb jóslófájás volt, ám én menni is alig bírtam tőle. A hölgy az NST vizsgálójában kijelentette, hogy ezek csak jóslók, semmi komoly. Felmentem az orvosomhoz, aki hazaküldött, mondván gyűjtsem még a fájásokat.
Hazajöttem, ám a fájások nem múltak pihenés, alvás hatására sem. Ekkor már 19. éjfél előtt óta voltam fent, körülbelül két óra alvással. Délutánra sem múltak, kissé erősödtek, de nem szembetűnően. 
Késő délutánra eléggé erős, és gyakrabb fájásaim voltak, bár a reggeli kórházlátogatás után mérni sem mértem, hiszen meggyőztek, hogy nem fogok még szülni.
Szerencsére férjem megggyőzött, hogy irány a kórház, hisz a meleg ülőfürdő sem segített, sőt, inkább még rosszabb lett. A kórházban is csak NST-re vagy bármilyen vizsgálatra készültünk, arra nem számítottunk, hogy hamarosan már ténylegesen hárman leszünk. :D

Lisztérzékenység

Miután kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok, az első vásárlások döbbentettek rá, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint képzeltem. Sokkal több odafigyelést és energiát igényel, mint ahogy gondoltam. Először is a legtöbb fűszer, édesség, chips, sőt néha még a vákuum csomagolt termékek nagyrésze is tartalmazhat glutént, vagy olyan ütemben készülnek, ahol glutént tartalmazó összetevőket is felhasználnak. A legtöbb fűszer tiltólistás, én csak két fajtáról tudok, ami lisztérzékenyek számára is felhasználható. Magyarországon a legtöbb chips, csoki, bármilyen nasi, ami nem kifejezetten nekünk készült tilos. Hiába nem tartalmaz összetevők szerint olyan gabonákat, amik számunkra nem jók, a gyárban ahol készülnek számos olyan termékkel dolgoznak, amik nem fogyaszthatók ebben a "diétában".

Az első vásárláskor döbbentem erre rá, és persze az első hónapokban.

Azomban nem csak a bevásárlás okozott fejtörést. Nőként először a páromnak akartam megcsinálni az ebédet, majd a sajátomat. Rántott húst készítettem, egy olajban akartam megsütni elsőnek a páromét, búzalizttel, hagyományos zsemlemorzsával, majd a sajátomat gluténmentesen. Ennek kárán tanultam meg, hogy nem önzőség, ha előbb a sajátom készítem, majd a többit, ha nem akarok kínszenvedések közepette a mellékhelyiségben kikötni.

 

Ahonnan rendkívül látszik, hogy ez nem csak egy divat a diagnosztizált vagy épp tapasztalatból megállapított "betegek" esetén, vagy egyéb okokból nem hivatalosan megállapított lisztérzékenyek körében, mint nálam, hogy egy falat is képes felborítani mindent. Természetesen a diéta kezdetén kívántam a zsemlét, így loptam egy falatot a pároméból, ám akkor megtanultam, hogy szándékosan soha többet nem eszem búzát, árpát, rozst, vagy jelöletlen zabot, vagy ezekből készült termékeket.

Persze nem elkerülhető a legelején a figyelmetlenség, vagy a mellényúlás, de egy idő után átáll az ember agya és autómatikusan tudja, mit szabad és mit nem.